Régóta kerestem olyan témában műveket, amelyek a döntés szabadságára helyezik a hangsúlyt. Melyek értékeket közvetítenek és közben olyan tanulságokat adnak át, melyek mára már kimenni látszanak a divatból. Simon Erika: Az élet háza című írása épp ezt nyújtotta.

Végig, még ha néhol nehezen következő is volt a szálak kibontakozása az éreztem: igen, ez, az amit kerestem! A történet főszereplője, Míra, aki egy számára teljesen idegen környezetben ébred. A történet lassan bontakozik ki, az egész a lány elvesztett álmaira épül. Végül elhatározásra jut: itt az idő, hogy miértjeire válaszokat kapjon.

A gyógyintézet, ahol él, bár tökéletesnek bizonyul, hisz mind az ellátás, mind a az orvosok és az ápolók is kitűnőek, mégis valami titokzatosság lengi körül. Hiszen senki nem ad neki tájékoztatás sem személyét, sem pedig az intézmény jellegét illetően, ez pedig szorongóvá, nyugtalanná, bizonytalanná teszi főhősnőnket, aki egyre elszántabban kutatja a válaszokat a kérdéseire. A hajsza közepette barátnőre is talál, akivel kart karöltve kezdenek nyomozni az intézmény kilétét illetően.

A mű végig az élet örökérvényű kérdéseire keresi a választ. Mennyire dönthetünk szabadon? Cselekedeteinkben vajon korlátozva vagyunk? Időtlen-e a lélek? Valami felsőbb hatalom befolyásol? Kik vagyunk tulajdonképpen és hová tartunk?

A könyvet ajánlom mindazoknak, akik egy érzelmekben gazdag művet szeretnének olvasni, akiket foglalkoztatnak ezek a „nagy” kérdések, akik fordulatokra, élményekre vágynak. Egy percig sem unatkoztam és őszintén mondhatom én megkaptam a kérdéseimre azokat a bizonyos válaszokat.

Galéria