Takács Hajnal könyve, Az asszony verve címmel új megközelítésben mutatja be az olvasóknak a párkapcsolati erőszakot. A nagyközönségnek olyan szemszögből vázolja és fejti ki a vele történteket, amelyet csak nagyon kevesen vállalnak fel. Azért mert félnek, szégyellik magukat, holott nem a bántalmazott nőknek, gyerekeknek kellene szégyenkezniük, hanem az „alfahím”-eknek, akik arra lennének hivatottak, hogy az általuk szeretett személyeket óvják, megvédjék minden lehetséges rossztól mind lelkileg, mind fizikailag. Főként fizikailag. Ez viszont a könyvben szereplő történetekben nem állja meg a helyét. Ezek a férfiak „maguk az ördögök”, akik a párjuknak, gyerekeiknek, családjuknak érzelmi és fizikai fájdalmat okoznak. Nem is ritkán és nem is keveset…

Takács Hajnal erős és bátor nő. Képes volt arra, hogy felvállalja a vele történteket. Leírja életének legsötétebb történéseit, jó és rossz döntéseit. Saját és sorstársai történetein keresztül mutatja be azt, hogy milyen egy bántalmazott nő lelki világa. Azt, hogy mit gondolnak, miért vagy miért nem mernek kilépni egy kapcsolatból a bántalmazottak.

Hajnal részletesen leírja, hogy hogyan bánt vele Pali. Pali volt az a férfi, aki egy internetes társkeresőn levette Hajnalt a lábáról, majd egy pár lettek. Gyorsan és észrevétlenül. Viszont az idő előrehaladtával valami megváltozott. Pali másként kezdett viselkedni kapcsolatukban. Hajnal szeme előtt alakult át az ideális társból egy olyan társsá, akitől félni, tartani kell. Akitől nehéz megszabadulni. Olyan kaliberű változás volt ez, mint Franz Kafka Gregor Samsa-jánál, aki egy reggel álmából felébredve szörnyű féreggé változva találta magát saját ágyában. A két „eset” között csak az „átváltozás” időintervalluma különbözik.

Az író a történet mesélése közben ugrál az időben, de ez hozzájárul ahhoz, hogy megértsük folyamatában a dolgokat, egy-egy momentum közötti összefüggéseket, amelyek összerántják egy kerek egésszé a leírt kapcsolati stádiumokat.
A könyv nyelvezetében megfogott az, hogy az író tud a helyzethez illő hasonlatokkal élni, ott, ahol kell, hol szenzitíven, hol nyersen, ahogy a szöveg környezete megkívánja. Nem fél szókimondó lenni, néhol túlságosan is, hiszen a könyvben nem egyszer előfordul nem túl kulturált kifejezés is. Viszont ez teszi egyedivé és ténylegesen igazzá, „életszagúvá” a könyvet.

Nem csalódtam a könyvben, csak ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel vagy valaha is érdekelt ez a téma, amiről nagyon nehéz beszélni, írni. Pláne így. Valóságosan. Kíméletlenül, őszintén.

Sz.: G.E.

Galéria