Ragyogott és mégsem korgott – Háromnapos örömünnep a Matyóföldi Folklórfesztiválon
Mezőkövesd, Matyóföld fővárosa a Bükk hegység és az Alföld találkozásánál fekvő, barátságos falvakkal, változatos természeti látnivalókkal és gazdag kulturális emlékekkel tarkított térségben található. Városi rangját Mátyás királytól kapta 1464-ben, azóta vált a dél- borsodi táj központjává. Bizonyos források szerint a matyók nevüket is szeretett királyuk becézett alakjából vették. Ugyan a XIX-XX. században a térség elszegényedett, és lakói közül sokan otthonuktól távol vállaltak mezőgazdasági munkát, ezért azonban népviseletükkel még inkább hangsúlyozták összetartozásukat, segítették hagyományaik őrzését. A legendás alföldi mondás is erről árulkodik, miszerint „hadd korogjon, csak ragyogjon”. Akármilyen szegények is voltak, ruházatuk cifraságára, gazdagságára gondosan ügyeltek, még ha koplalniuk is kellett érte.
Az élénk színekben pompázó rózsák százaival hímzett öltözékük országos ismertséget azonban 1896-ban szerzett a Budapesten szervezett Ezredéves Országos Kiállításon, ahol táncaikat bemutatva káprázatták el a teljes közönséget. Azóta a nemzeti köztudatban és határainkon túl is messze földön híres és népszerű a férfi és női viseletben is egyedi stílus, mely méltán éli reneszánszát napjainkban, amikor neves magyar divattervezők építik be kollekcióikba a Matyó mintázatokat.
A fesztivál három napja alatt a változatos programok egymást érték a matyóság szívében, a helybéliek és a tájegység kultúrájával még csak most ismerkedők egyaránt élvezték a forgatagot.
Pénteken az odalátogatók megismerkedhettek a mezőkövesdi Hadas városrésszel, ahol az alkotóműhelyek, tájházak között barangolhattak idegenvezető segítségével, közelebb kerülve a Matyó kézművességhez a hímzéstől kezdve a bútorfestésen és fafaragáson át a fazekasságig. A népi lakóházak között találjuk a Kis Jankó Bori emlékházat, amit a leghíresebb, úgynevezett íróasszony után neveztek el, aki még nagyapjától tanulta a hímzés mesterségét. Munkáit csodálva magunk elé képzelhetjük azt a kort, amikor az emberek hétköznapi viseletükben is gondosan ügyeltek nemzeti hagyományainkra, nagyra becsülték látható és láthatatlan kulturális örökségünket.
Mezőkövesd mellett a Matyó hagyományokat képviseli még két szomszédos község, Tard és Szentistván is, ezért is volt különleges élmény a három község hagyományőrzőinek, néptáncegyütteseinek fellépése az esti Matyó gálán, az eseménysorozat közkedvelt helyszínévé vált, 1998-ban létesült Táncpajtában, melynek udvarán helyi pálinkákkal és ínycsiklandó népi ételekkel kínálták a vendégeket.
Szombaton is színes és izgalmas programok várták az érdeklődőket, szerte a városban alkalmunk nyílhatott megismerkedni a Matyó kultúra múltjával és jelenével, akár a komolyabb, a Kulturális Örökség jelentőségét bemutató filmvetítésen vettünk részt, vagy gyermekekkel kalandoztunk a játszva tanító programok között, ahol ügyességi feladatok szórakoztatták a résztvevőket. Az ilyen gondossággal és szeretettel tervezett ismeretterjesztő játékok során megbizonyosodhatunk róla, hogy a nemzeti értékeinkre mennyire kíváncsiak és nyitottak a legapróbbak is. Ezt mutatta az esti táncos mulatság is, ahol Sárköz, Gyula, Encs és Sátoraljaújhely néptáncegyütteseinek előadásában gyönyörködhettek a nézők, később pedig a kicsiktől az idősebbekig, amatőröktől a hivatásos néptáncosokig sokan táncra perdültek a kiváló Parapács zenekar muzsikájára a Táncpajtában.
Vasárnap folytatódott a folklór bemutató, az ország különböző területeiről érkezett néptáncegyüttesek ezúttal a Zsóry fürdőben szórakoztattak műsoraikkal. A fürdő kellemes felfrissülést jelentett a fesztiválozó közönségnek is, a nagy melegben két program között nagyot merülhettünk a különböző igényekhez kialakított medencékben. Zsóry gyógyvizére 1938-ban bukkantak kőolaj után kutatva, és az azóta számos fejlesztésen átesett fürdő jelentős pihenő- és élményközpont lett, gyógy- és wellness szolgáltatásokkal kényeztetve vendégeit.
A délutáni folklór bemutató zenés-táncos felvonulással folytatódott, az utcán hömpölygő sokaság karneváli hangulatban égett városszerte a Főtértől a Kavicsos-tóig. A fesztivál valamennyi fellépőjének közreműködésével megtartott esti gálaműsor pedig méltó lezárása volt a háromnapos hamisítatlan népi fesztiválnak.