Verne Gyula világutazó regénye pontosan a multikulturális jellege miatt a legjobb választás arra, hogy a tánc nyelvén mesélődjön el és láttassék egy történet. Lehetőséget ad a különböző etnikai sajátosságok, különbözőségek és egyezések nonverbális nyelven történő kifejezéséhez. A tánc és a zene tudniillik ékesebben beszél – és láttat – a leírt vagy kimondott szónál. A 80 nap alatt a föld körül legfrissebb táncos feldolgozása a Budapest Táncszínház és Nemzeti Táncszínház koprodukciója. Az előbbi társulat vezetője Földi Béla, aki egyébként koreografálja is a darabot.

Az elsősorban családi, ifjúsági vagy gyerekelőadásban korhű jelmezek és kellékek, színpompás századfordulós kosztümök, cilinderek és utazó bőröndök, sétapálcák és cvikkerek adják meg a kellő hangulatot, és helyezik el megfelelően időben és térben a történetet.

A falra vetített hatalmas montázsok (Párizs, Eiffel torony, New York, ázsiai szín) adják meg a globális atmoszféra és a világkörüli utazás illúziójának érzetét. A föld körüli kaland léghajós jelenete utáni lezuhanást bravúrosan oldották meg a készítők. A kollázs-szerűen vetített óriás növényekkel, a zöldes fényjátékokkal igazi dzsungel hangulatot varázsoltak a színpadra, mely a videotechnikus kreatív ötleteit dicséri. Az Indiában játszódó kép pompásan elkalauzol bennünket a törzsi táncok világába, vad körtánccal, villódzó tűzvörös fényekkel, archaikus árnyfigurák projectálásával. Az ázsiai szín arany-vörös kimonós táncai, háttérben a sakura és a pagodák képeivel szinté lenyűgözőek. A régi London arisztokratikus pasztellbarnába hajló atmoszféráját tipikusan angol pillanatképekkel teszik egyértelművé a gyerekek számára is. Párizs a Marseillaise-től hangos, az indiai színben szitárzene szól és illatos tömjéntől füstös a levegő. A kínai szcénában a kantoni sárkány és a vörös lampionok nem csak hangulatosak, de hatásosak is, és a háttér díszletfalába vágott három nagy lyuk pedig itt nyeri el igazából és frappánsan az értelmét. Mind-mind olyan kulturális szignál, jelkép és szimbólum, amely segít a nézőt – elsősorban a fiatalabbat – koordinálni és helyrerakni a különböző helyszínek és kultúrák között.

A címszereplő Phileas Fogg-ot Kiss Tamás táncolja, aki egyaránt otthon van a klasszikus és modern elemekkel vegyített mozgásban, az ázsiai vagy a sztenderd latin-amerikai társas táncokban. Passepartout szerepében Vattai Jennifert látjuk, akinek a széles skálán oszcilláló mozgáskultúrája nagyjából-egészéből feledteti velünk, hogy nő. Nagyszerűen játszik a testével és korhű kosztümjében eszünkbe sem jut, hogy Fogg inasa egy tipikus angol (francia) férfi kellene, hogy legyen. Auda hercegnő pedig Sághy Alexandra, aki törékeny és gyönyörű eleganciával játssza el az egzotikus hercegnőt. Meseszép színkavalkádú ruhákban jelenik meg színről színre, melyekben óarany, tűzvörös, türkizkék és ezüstfekete kosztümök váltják egymást. Emellett a színvilághoz harmonizáló kollázst vetítenek a falra is az adott jelenetben, egyszóval komplex a harmónia. A fiatal táncművész egyébként ebben az évben kapta meg A Magyar Táncművészek Szövetsége Elnöksége döntése alapján az „Az évad legjobb női táncművésze” díjat, indokoltan.

Mivel ez egy alapvetően tánc előadás, nem igényel különösebb szöveges kommentárt vagy dialógust. A darabot kísérő narráció azonban megfelelő forma arra, hogy áthidalja a tánc formanyelvének esetleges értelmezési nehézségeit és hiányosságait, elsősorban a gyerekek számára. A Budapest Táncszínház pedig egy kísérletező társulat, a hazai modern táncművészet progresszív képviselője, és elsősorban kortárs jellegű előadásokat prezentál. Az alternatív előadásaik, workshop-jaik és képző kurzusaik mellett azonban dicséretreméltóan szerepet vállalnak a családok szórakoztatásában is, és olyan nagyszerű ifjúsági darabokat álmodtak már balettcipőbe, mint a Hófehérke, Pinokkió vagy Holle anyó. A 80 nap alatt a föld körül is elsősorban családi előadás, de jellegénél, kifejezési formájánál és az alaptörténetnél fogva szórakoztató minden generáció számára.
„Kalandos utazás volt!” – hangzik el a narrátortól az előadás végén, és ezzel csak egyetérthetünk. Várjuk a következő klasszikus hasonlóan nagyszerű feldolgozását, ami érdekeltté teheti a gyerekeket és az ifjabb nemzedék tagjait is, nem csak a kötelező olvasmányok elolvasásában, hanem a tánc művészi formanyelvének befogadásában is.

/Verne Gyula: 80 nap alatt a föld körül – Koreográfus: Földi Béla – Az előadás a Budapest Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója./