„Ha tudom, hogy nem lesz időm rajzolni, ez már előre lelki válságot okoz”

 

A most nyíló kiállítást egy pályázatnak köszönheted. Hogy indult a történeted a Fiókkal?

A Fiók egy írószer- és dizájnerbolt, az oldaluk a Facebookon jött szembe velem. Láttam, hogy milyen klassz cuccaik vannak, és követni kezdtem őket, majd nem sokkal később kiírtak egy pályázatot, ahol vászontáskát kellett tervezni.

Ezt a cicát, amivel én pályáztam, még az Inktober keretében készítettem. Ez egy októberi, rajzos kihívás, ahol minden nap megadnak egy témát, ami alapján dolgozunk. Ahhoz, hogy a képet beküldhessem a pályázatra, vektorizálni kellett, ami elég nagy meló, úgyhogy jó sokat bele kellett tennem.

Elkészültem, beküldtem, és csak akkor jöttem rá, hogy volt megadott téma, mégpedig az íróeszközök. Ezek után abban sem voltam biztos, hogy elfogadják-e, de kikerült a Facebookon a pályaművek közé. Eredetileg két nyertest hirdettek volna, a közönségnyertest és azt, akit a szakmai zsűri választott. Végül kaptam egy e-mailt, hogy bár nem kapcsolódott a pályázatom a témához, de annyira tetszett nekik, hogy készülnek ezzel a nyomattal is vászontáskák. Emellett a kiállítás a nyeremény része.

Mit jelent a cím, hogy a változatosság gyönyörködtet?

Többféle címötlet is született, de sorra elvetettük mindet. Séta közben ugrott be a mondás, hogy a változatosság gyönyörködtet, mert sokféle eszköz, téma és stílus megjelenik majd a képek között. Ugyanakkor ott a kérdőjel, mert néha, ha látok más művészeket, akiknek egységesebb a stílusuk, ami alapján azonnal felismerik a műveiket, felmerül bennem a kérdés, hogy nem rajzolok-e túl sokfélét. Nekem ugyanis van legalább ötféle stílusom, technikám, amikkel próbálkozom, és ez látszani is fog a kiállításon. Az az előnye viszont megvan ennek a jó címnek, hogy így bármit kirakhatok, nincs olyan gond, hogy ez vagy az a kép nem igazán illik bele.

Inkább számítógéppel, vagy kézzel rajzolsz?

Teljesen vegyes. Van olyan rajzom, ami teljesen manuális, például a Micimackó karaktereinek újragondolása. Bár a technika néha ott is vegyes, mert ceruzával rajzolom meg, és akvarellel színezem ki a képeket. De van olyan is, amikor megrajzolok  egy képet grafittal, beviszem a számítógépbe, és ott színezem ki, mert úgy érzem, hogy annyira erős a ceruzarajz önmagában, hogy azt is meg szeretném tartani. A számítógépes színezés közben pedig kísérletezhetek vele, nem kell félnem, hogy elrontom az eredetit. Végül vannak teljesen számítógépen készített rajzok is, mint a kivis sorozat, ami az egyik nagyobb témája lesz a kiállításnak.

Hogyan jönnek az ötletek?

Többnyire csak beugrik valami. Mondjuk utazás vagy internetezés közben eszembe jut, hogy ez vagy az a kép jól működhetne. Van nálam vázlatfüzet, vagy felírom mobilba az ötleteket. Aztán megrajzolom, és vagy működik, vagy nem. Néha valami fejben tök jónak tűnik, sokat dolgozom is vele, mégis erőltetett lesz. Emiatt nagyon tudok pufogni, de el kell fogadni.

Mi a könnyebb, ha van kötött téma, vagy ha szabadon ötletelhetsz?

Könnyebben megy az, amikor a saját ötletemet valósítom meg, de pont ezért keresek olyan feladatokat, ahol van megadott téma, mert úgy érzem, ez az, amiben fejlődni szeretnék. Itt is könnyebb, ha csak általános téma van, mint az Inktober kihíváson volt. Tulajdonképpen az egy grafikus rémálma, amikor megmondják egészen pontosan, hogy mi legyen a képen. Nyilván az is kihívás, hogy azt csináld meg úgy, hogy neked is megfeleljen. És ha ebben a szakmában akarok dolgozni, azt is meg kell tanulni, nincs mese.

Minden nap rajzolsz?

Igen. Sokszor nem lesz ebből olyan mű, amit mások is látnak, de nagyon fontos, hogy kicsit minden nap foglalkozzak vele, legalább firkálgassak. Korábban ritkábban rajzoltam, és nem is hiányzott, de most, ha túl sok a tennivalóm, és tudom, hogy nem lesz időm rajzolni, ez már előre lelki válságot okoz. Ráadásul nekem kell a magány ahhoz, hogy ráhangolódjak, és elővegyem a papírt vagy megnyissam a Photoshopot. Ha otthon van más is, akkor sokkal nehezebb átvonulni az alkotószobámba, vagy valaki mellett dolgozni.

Több online felületre is felteszed a rajzaidat, ugyanakkor sokszor hallani arról, hogy művészeknek lelopják, felhasználják a közzétett műveit. Nem tartasz ettől?

Én személy szerint még nem futottam ebbe bele, de hallottam már, hogy valaki egy spanyol könyv borítóján látta viszont a rajzát, amibe ráadásul borzasztóan bele is nyúltak. Emiatt sokan nagy betűkkel ráírják a rajzra a nevüket, de igazából onnantól kezdve, hogy felkerül valami a netre, azonnal ellophatóvá válik.

Sokan például másolják mások a képeit. Van, aki dühös emiatt, van aki szerint ez is az elismerés jele. Mert lássuk be, addig, amíg nem alakul ki teljesen a sajátod, természetes, ha keresel valakit, akinek tetszik a stílusa, és megpróbálkozol valami hasonlóval. Ha sokat rajzolsz az adott művész stílusában, egy idő után a magadévá teszed. Kialakulnak egyéni részek.

Én hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hatnak rám más művészek. Meglátok valakit, akinek nagyon tetszik a stílusa vagy a technikája, és ugyan nem teljes egészében veszem át, de részben én is kipróbálom. Egyszer egy tanárom azt mondta, hogy ma már nehéz újat alkotni, gyakorlatilag minden ki van találva, de így lehet tanulni. És szerintem ezzel nincs is semmi baj.

Az interjút készítette: Róbert Katalin

Galéria