A Szépművészeti Múzeum nagyvolumenű kezdeményezése során az elmúlt évtizedben olyan festőgéniuszok grandiózus tárlatait láthattuk, mint Monet vagy Van Gogh, Rembrandt és Picasso, Goya, Miró, és ezzel a felsorolásnak koránt sincs vége. Október 26-án az a Paul Cézanne kerül górcső alá, aki életműve téziseként vallotta a következőt: „Ne azt fessük, amit látni vélünk, hanem amit valóban látunk is.” – ezzel át is lépte az impresszionisták nagyra nőtt árnyékát, és már a radikális modernizmus felé mozdult el.

A kiállítás alcíme – Hagyomány és alkotórerő – már sejteti azt a kettősséget, mely szerint az eddigiektől eltérő, újfajta aspektusból szemlélhetjük a csendéletek mesterének műveit. A formákat bontogató zsenikhez hasonlóan (természetesen) Cézanne is fel nem ismert, meg nem értett művész volt a maga korában, és a hivatalos párizsi Szépművészeti Iskolába sem nyert felvételt. Habár a legnagyobb impresszionisták között (Monet, Renoir, Sisley) bontogatta szárnyait, eredeti látásmódjával hamar továbblépett az akkor már avíttnak tűnő kifejezési formákon. A Tartalom és Forma művészeti alapkategóriája nála kiegészül a racionálisabb „rend a formában” megközelítéssel. Cézanne-nál a mértani alakzatok radikális előtérbe helyezése már a jövőbeli kubizmust idézik, a „szín és forma” egységbe szorítása pedig már az expresszionistákat sejtetik – megalapozva ezzel a modern képzőművészeti esztétika elveit.
Cézanne életművének kritikai megítélésében mindig felmerül az eredetiség és a parafrázis problematikája. A festő egész életét végigkíséri az általa mesterinek tartott nagy elődök és műveik vizsgálata, technikájuk, témájuk és motívumaik át – és újraértelmezése. Ezt az aspektust prólja a múzeum a kiállítás tematikájában követni, amikor Cézanne eredeti és egyedi alkotásaival párhuzamosan a „példaképek” inspiráló műveit is megjelenteti.
Tiszteljük meg tehát a Mestert azzal, hogy – elvonatkoztatva az almák és narancsok örökérvényű mozdulatlanságába merevedő őszszínű idilljétől – ellátogatunk a Szépművészeti Múzeumba, ahol október 26-tól 2013 február 17-ig tekinthetjük meg kiállítását, Cézanne és a múlt címmel.

képen: Paul Cézanne: Almák és narancsok c. festménye, Musée d’Orsay.

Galéria