Korábban már beszámoltam a Momentán Társulatról. Az előadástípusok igen változatosak, azzal a közös nevezővel, hogy a darabok sarokköve a spontaneitás, illetve a tény, hogy nagy vonalaiban a közönség szabhatja meg, hogy milyen elemekre épülő cselekményt kíván látni.

Így volt ez ezúttal is, Nemes Takács Kata és Molnár Levente már az est kezdete előtt körbejárt a nézők között és jegyzetelt. Mindketten párkapcsolati tapasztalatokról kérdezték a nézősereget, mert azt szerették volna, ha előadásukban visszaköszön a publikum élettapasztalata. Az információkat összeszedve tájékoztattak minket, hogy olyan párkapcsolati élethelyzetet szeretnének bemutatni, melynek kulcsfontosságú mozzanatait és hátterét a néző fektetheti le. Ezért tehát – ahogy már korábban megszokhattuk – szavazás segítségével további részleteket határoztunk meg. Pár bátrabb műkedvelő javaslatokat tett a férfi és nő karakterére, életmódjára, titkára, melyekre aztán szép demokratikusan szavazni lehetett. Így gyúrta, ácsolta össze a közönség a történet vázát, amit aztán e két, remek színész mindannyiunk nagy örömére, utasításaink szerint, sok-sok humorral és bizony sokszor elgondolkodtató, vagy akár megható gondolatokkal díszítve épített fel.

Az első, egy órában tehát a játék a nézők által adott impulzusokra épülve alakult. A féltékenység, az önérzet, a nőiesség, a férfiasság és más párkapcsolati sarokpontokat jártak körbe az impró-színészek, mely során vicces keretek között piszkáltak fel, jó néhány tabutémát.

Egy rövid szünetet követően új forgatókönyv következett. Szó szerint. Hiszen Hamvas Dániel, forgatókönyvíró avval tisztelt meg minket, hogy a két szereplőnek új irányt mutatva saját scriptet írt, amit Kata és Levente aztán elő is adott. A szünetben – aki kíváncsi volt rá – előre tudomást szerezhetett a szövegkönyvről, hogy aztán e tudás birtokában élvezhesse az előadást folytatását. Mások ettől szándékosan elzárkóztak, és úgy nézték meg a második felvonást.

Érdekes volt. Szórakoztató és tagadhatatlanul interaktív. Ezen felül pedig bizonyos értelemben tükörként szolgált: ha sarkítva is, de néha mi magunk is így viselkedünk az emberi kapcsolatainkban?

Nézzétek meg és talán ti is választ kaptok!