Aki családi erőszakról akar mesélni, mindig határmezsgyén táncol. A majdnem tabu téma erős fedésben van a társadalom minden szegmensében, mert a bűneinkkel és szégyenünkkel nem szeretünk szembesülni. Alig akad család, melynek tagjai nem éltek vagy élnek át látens agressziót, lappangó bántalmazást, akár ’csak’ pszichésen vagy verbálisan, vagy szélsőséges esetben tettlegesen és fizikailag. A megfélemlítettek mikromiliőjét kívánja átvilágítani a koreográfus/táncos/rendező, aki saját maga is érintett a témában, gyermekkori atrocitások révén.

A Nő törékeny. Virágmozdulatúnak láttatja őt Bozsik Yvette, de az eddigi megszokott dinamikai mondanivalókkal ellentétben itt a lendület erőszakot sejtet, a mozgás az agressziót modellálja. Tudjuk, olvassuk és látjuk a híradásokban ezeket az esettanulmányokat, de ’face to face’ szembesülni velük embert próbáló feladat. Fullajtár Andrea a gerince a gyöngysorként felfűzött szituációknak. Őbenne Csalog Zsolt: Csendet akarok! című hajléktalan monodrámájának szuggesztív előadása után nem kételkedhetünk, valójában egyedül elviszi a drámát a hátán. A jelenetek módszeresen nyomasztanak, lépésről lépésre bontakozik ki belőlük a családtagok közti erőszak természetrajza, a bántalmazottak sérült pszichéje, az agresszorok beteges jelleme, motivációja és módszere. A társadalom hozzáállását, jobban mondva a sokszor félrenéző hivatali rendszert példázza az az arcpirító dialógus, mely megerőszakolt nő és jegyzőkönyvet felvevő szociális munkás között zajlik. Hangulatában a régi átkos rendszer AB (abortusz) bizottságainak megalázó kirakatpereire emlékeztet. Rába Roland – „Hogyan kell idomítani a nőket?” – szenvtelen, ám vérlázítóan hímsoviniszta monológja csak felvezeti az előadás legszívszorítóbb szcénáját, a szomorkás arcú bábuval eljátszott, mostohaapja által meggyötört és agyonalázott kisfiú drámáját.

Ha hinni lehet a számszerűsített statisztikának, – és ez után a darab után nemigen maradnak kétségek – akkor minden ötödik órában bántalmazás éri egy gyengébb felet egy családban, legyen az gyermek, asszony vagy férfi. A komor és lélekzúzó előadás a NaNe (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) dokumentumai alapján készült, tehát megbízható és autentikus forrásból származó nyersanyag lett mozgásszínház formájába öntve. Fajsúlyosan és hangsúlyosan felnőtt nézőknek ajánljuk!

 

Minden ötödik órában

Rendező: Bozsik Yvette

Színház: Átrium Film-Színház

Előzetes

Galéria