Az otthon szó mindenkinek mást jelent, mégis mindenképpen pozitív dolgok jelennek meg lelki szemeink előtt, ha rá gondolunk. Sok embernek azonban nem adatik meg az, hogy kényelmes ágyban aludjon, szerető család várja haza, minden nap finom, meleg ételt egyen, sőt van, akinek az étel megszerzése is kihívást jelent.

Az Otthon, édes otthon című cirkuszi előadás ezt az életet hivatott bemutatni. Hazánkban a napokban került bemutatásra a Kelet-európai akrobatikus színház előadása, ahol nehéz helyzetben lévő fiatalok, meglett férfiak tárják elénk életüket a cirkusz falai között. A Hajléktalan című előadás A cirkusz vándorlása című projekt része, az Európai Unió Kulturális programjának (2007-2013) támogatásával jött létre. Az első bemutató az olaszországi Bagnacavalloban került bemutatásra 2011 decemberében, majd kis pihenő után hazánkba is elérkezett a 2012-es nyári európai turné egyik helyszíneként. Az előadás nem kecsegtet oroszlánokkal, flitteres fellépő ruhákkal, betanított majmokkal, hiszen nincstelen emberek életét tárja a nézők elé a műsor. Görbe tükröt tartva ezzel a mai társadalmi élet elé. Megmutatva, hogy múlnak a napok, évszakok változnak a szegénység pedig állandó, nincs menekvés.

A cirkusz nézőterére belépve érdekes látvány tárult a nézők elé a porondon, mintha egy sikátorba vagy hajléktalan „szállásra” léptünk volna be. Szétdobált tárgyak mindenhol, plüss patkányok különböző helyekre elrejtve és minden, ami ehhez az élethez tartozik. Az előadás kezdete előtt kedves, idős bácsi vattapamacsokat osztogatott mindenkinek, azzal a jelszóval, hogy a második részben még szükségük lehet rá. Ebben erős hittel és a „még jó lesz valamire” címszóval mindenki zsebébe mélyesztette az újonnan szerzett vattapamacsokat.

Az előadás elkezdődött, síri csönd, sokan nem is tudják, hogy mit is várnak ettől az előadástól. Aztán egyik pillanatról a másikra pincér jelmezbe öltözött fiatalember jelenik meg a színen, egyből bevonva a nézőket a műsorba.
Szórakoztató és egyedi műsort kínál a Hajléktalanok című előadás mindenki számára, aki kicsit más megvilágításban szeretne látni egy cirkuszi előadást. Az akrobatikus elemek természetesen megmaradtak a repertoárban, mégis érdekes történetet tár a nézők elé, attól függetlenül, hogy ez a ténykedés a zenés, színházi előadás és a tényleges cirkuszi előadás között foglal helyet.

A kilenc férfi egészestés szórakoztatást nyújt a nézők számára nem megszokott előadásmóddal, mégis el tudják érni a cirkuszi hatást is. Néha a vicces oldalát mutatják a történetnek, néha pedig mindenki érzi, hogy ezek az emberek igazán hitelesen tudják a nincstelent játszani, hiszen ők is azok voltak mielőtt a cirkuszhoz csatlakoztak volna, illetve nehéz anyagi körülmények között éltek eddig. A történet teljesen érthető volt, mégis akkor vált világossá, mikor az előadás után a rendezővel és a szereplőkkel beszélgethettek a kíváncsi nézők. A beszélgetésből kiderült, hogy a nyomorúságon kívül a szereplők vágyai is nagy hangsúlyt kapnak a történet során. Mindenkinek voltak nehéz pillanatai, de ez a project segítségükre sietett, hogy el tudjanak menekülni a zord és rideg valóság elől. A tehetséges különféle nemzetiségű fiatalok szeretettel mutatják meg tudásukat a porondon. A lengyel, olasz, magyar születésű férfiak lehetőséget kapnak arra, hogy ne legyenek egyedül gondjaikkal és akár másoknak is segítsenek, ha mással nem, hát azzal, hogy mosolyt varázsolnak az arcukra