Hazai szemek elé került nemrég egy újabb amerikai sportliga, az LFL (Lingerie Football League), amely a tengeren túli éves népfigyelem-lekötő esemény, a Super Bowl egyik szünetének merész ötletéből fogant, nevezetesen, hogy amerikai futballt fehérneműben játszanak le asszonyi bestiák.

Az alig 3 szezont maga mögött tudó újsütetű sport liga szinte azonnal két táborra szakította a megismerőit, amely igen szép és sikeres teljesítmény, mert legalább senkit sem tart érdektelenségben, így csakis prosperálni lehet belőle. Az egyik hazai sportcsatornának hála az éppen aktuális szezont most már bárki követheti kocsányon lógó szemmel.

Miről is van tehát szó?

Az LFL új perspektívába helyezte az izgalmas sport kifejezést, helyette az izgató sport került előtérbe, hiszen itt a szimpatikus csapatnak való drukkolást és a játék szépségének élvezetét háttérbe szorította a libidó kiszolgálása, és a szemlegeltetés elsődlegessége.

Még az amerikai nemzeti sportok csalitosában is bizonytalanul járó néző is talál fókuszálni valót a tekintetének, hogy ha eddig nem is sikerült a játékszabályokat megismernie, ezen túl már ne is érdekelje az. A liga játékosai egytől-egyig remekbeszabott testű, jó felépítésű, félpucér gráciák, akiknek a meze aligha nem a legkevesebb időt igényel a felöltésre a csapat sport világában: feszülő bugyi és cicifix. Magas a fedetlen/fedett testrész arány, és ezen nem változtat a védősisak – a plexi mögött csinosra sminkelt pofikákkal – sem a fehérneműből kilógó, a csapatszínnel kontrasztban álló cafrangok kavalkádja. Hála az Egyesült Államok népolvasztó-tégely hatásának, a fedetlen kültakaró minden színárnyalata megtalálható a kínálatban, szóval a fehérszemély szó alatt a nő szinonimáját értsék. Egyeseknek pedig akkora dekoltázsa van, hogy hajótörést lehet benne szenvedni.

A védőfelszerelés, amely áll egy térdzokniból, térd- és könyökvédőkből, és egy szivaccsal kitömött vállprotektorból, és talán a kapitányi szalagnak használt combfixből egyeseknél, éppen hogy csak egyenruha látványt nyújt eme válogatott örömkatona-lányoknál.

Mondani sem szükséges, hogy a látványuk célzatosan standardizált, hiszen mindegyikük irigyelni való, kisportolt és kívánatos alakkal, a nőiességet hangsúlyozó hosszú hajjal és a virágzó női testiség minden bájaival rendelkezik, önmutogató tramplik nincsenek köztük.

És itt le is ragadtunk az ismertetés prior lényegénél az LFL okán, mert a külsőség teljes egészében elnyomja a tartalmat, a játék maga és a nyújtott teljesítmény nem igazán számít olyankor, amikor az agy ékszíját a játékos megjelenése dobja éppen le. A nők természetéből következik, hogy nem annyira heveskedő, durva kíméletlenséggel feszülnek egymásnak, mint a férfiak ligájában a kandúrok, de azért a porhanyós testűt itt is összecsomagolják hamar és a kihajítják a néző közé.

Az egymás fogának összekócolása az LFL-ben nem is annyira fontos, a fedett pályás játékkörülmények miatt amúgy is meglepően kevés a dulakodás, a földharc. A játék ezért igen sport-inger szegényes, és jobb esetben is csak valkűrök vonaglásának tűnik olykor, ezt egyensúlyozandó rövid idővel exponáló vizuális ingerek (a közvetítéseken premier plánozott popsik, lerángatott alsóneműk) hadával kell szembenéznünk.

Magától értetődik, hogy eltér a televíziós szurkolás a nézői padsorokban folyó szent őrjöngéssel – az előző teljes befogadói kontroll alatt áll a technika folytán, és önrendelkező mivolta individualistábbá teszi a recepciót – mégis inkább televíziós sugárzásra alkalmasabb ez a liga, köszönhetően a kameraman és a vágó kiszolgáló munkájának. Mert ez esetben aligha szól a szándék a játék öröméről (a saját történelmet alapozó pár szezon lezajlásáig bizonyosan nem is fog), inkább a kéjsóvár tekintetű, vágyvezérelt gondolkodásúak legújabb látványsportjáról, ahol sok múlik a megjelenésen, de ez magában a sportban aligha a legfontosabb dolog.

A nők ilyesfajta, nyílt és szándékos tárgyiasítása és kizsákmányolása pedig sokaknál nem minden ok nélkül veri ki a… biztosítékot. A játékosok viszont a szerződésük aláírásakor tudatosan prostituálódtak el, az esetben is, ha egy olyan egypálcás lelkiismeret nyugtató válasszal is felelnek erre, hogy ’ha csak ezzel tudják a női amerikai futballt népszerűsíteni, már akkor is megéri’.

Már csak egy oldalfúró kérdés maradt hátra: egy LFL párviadal után a savanykás hónaljszag sűrű felhőjében az öltözőszekrények fogasán vajon mi lóghat?

Galéria