A kapunyitási pánik a 21-35 éves korosztályt érintő válság. A köztudatban egy olyan hibás kép él a fiatalokról, mely szerint nekik semmi gondjuk nincs, hiszen még előttük az egész élet.

Akik kapunyitási pánikban szenvednek, épp ez okozza számumra a problémát: a rájuk nehezedő nyomás, a rengeteg döntés és persze a hova tovább rémisztő kérdése. Ijedség, félelem és bizonytalanság keríti őket hatalmába, amikori s szembesülnek avval, hogy ki kell lépniük a megszokott kis életükből, el kell hagyniuk az iskola biztonságos falait, ki kell szakadniuk a szülők óvó kezei alól. Evvel egyidejűleg pedig neki kell, lássanak a saját önálló életük építéséhez, melyhez hozzá tartozik a munka világa is. Ha röviden kellene megfogalmaznom ezen fiatalok félelmét azt mondanám: rettegnek attól, hogy felnőnek.

Sokan úgy igyekeznek elodázni a felnőtté válást, hogy újabb és újabb iskolába iratkoznak be, halmozzák a diplomákat. Ha már van állásuk, a valósnál gyorsabb előrelépésre, izgalmasabb munkára vágynak.
Ezt a mentális zavart quarterlife-crisisnek, azaz életnegyedi válságnak nevezik. A mai világban az új generáció szinte minden tagja szembesül ezzel az érzéssel tanulmányai befejezése előtt, így akár évekig is eltarthat, mire megtalálják helyüket a világban. Ennek oka, hogy a diploma illetve a szakma megszerzése után olyan sorsdöntő kérdésekkel kell megbirkózniuk, melyekkel még szüleiknek egyáltalán nem kellet szembesülniük.

A kapunyitási pániknak több összetevője van. Egyrészről a mai fiatalokat abszolút nem motiválja a reggel nyolctól délután ötig tartó monoton és unalmas munka. Vannak olyanok, akik a hirtelen változástól az új élet gondolatától rettegnek, mások a kötöttségektől kapnak frászt és akad, aki a társadalmi illetve szociális életének visszaszorulásától fél.

A jelenség másik oka pedig talán még ennél is kézenfekvőbb: a munkaerőpiac instabilitása illetve a gazdasági válság miatt számtalan értékes és elhivatott pályakezdő lóg a levegőben munkanélküliként.

Mindezek ellenére a személyes véleményem szerint a kapunyitási pánik megint csak egy divat „betegség”. Valami, amivel mi fiatalok újabban védekezhetünk. Persze érthetőek a félelmeink, de úgy gondolom, hogy kellő önbizalommal, pozitivitással és kitartással bármit elérhetünk az életben. Csak akarni és hinni kell!

Galéria