Szerző: Marity Mira

Példátlan összefogást emleget a miniszterelnök, pedig nincs igaza. Nem csak a legutóbbi katasztrófa helyzetben (kritikus havazás februárban), hanem előtte is minden országos tragédiánál a legmesszebbmenőkig kitett magáért a polgári lakosság és a civil társaságok, az önkéntes szervezetekkel karöltve.

Verne Gyula világutazó regénye pontosan a multikulturális jellege miatt a legjobb választás arra, hogy a tánc nyelvén mesélődjön el és láttassék egy történet. Lehetőséget ad a különböző etnikai sajátosságok, különbözőségek és egyezések nonverbális nyelven történő kifejezéséhez.

Vannak előadások, melyek után döbbent csend ül a nézőtéren, és a belénk szakadt katarzis miatt nehezen tör fel a taps is a kezekből. A Bozsik Yvette rendezte és koreografálta, Minden ötödik órában című, kevert műfajú drámai performansz is ezek közé tartozik.

Mostanában elkényeztettek minket a filmkészítők, mert volt részünk jó pár remekbe szabott, romantikus kosztümös feldolgozásban. A Nyomorultak és az Anna Karenina után itt van a legújabb elvarázsolódás: a Szép remények című regény grandiózus adaptációja.

Fantasztikus Valentin napi színház és vacsora egyben, egy fergeteges alternatív társulattal, a ‘commedia dell’arte’ jegyében. Kultúra és kulinária pompás elegye, igazi és vérbő színházcsinálás.

Habár mi már bő egy hónapja tapossuk az – egyelőre még eseménytelen, leginkább nyúlósan szürke – új esztendőt, Ázsiában idén február 10-én léptek át az emberek az új évbe.

Az a világot megrázó borúlátó jóslat, hogy a Gutenberg galaxisnak vége*, hála az Égieknek, nem igazolódott be. A nyomtatott könyv, sajtó és egyéb média termék még mindig a reneszánszukat élik.

Alter(natív). Kísérleti. Underground. Progresszív. Na, ezek azok a hívószavak, melyek halálra rémítik a nagykörútra járó kultúrsznobokat. A 0-11 Alkotócsoport – Meanwhile in Kansas című, ’trash’-ként kategorizált dokuszínháza valószínűleg nem is nekik készült.

1997-ben történt, hogy elnézően mosolyogtunk a kissé bugyuta, ám legalább humorral spékelt Dredd bíró jövőbeli kalandjain. A főszereplő a mimikai bravúroktól mentes, egyféle szájbiggyesztésben jeleskedő Sylvester Stallone volt, de így is megkedveltette velünk a fanyar iróniával átszőtt anti-utópiát.

Alvó szegek a jéghideg falakban – jut eszembe Pilinszky gyönyörű Négysorosának a parafrázisa, ahogy a Günther Uecker alkotások között lépdelek lassan, a Szépművészeti Múzeumban.

Alig akad olyan, aki nem ismerné Jean Valjean és Javert főfelügyelő szívszorítóan tragikus és becsületes küzdelmét, vagy Cosette és Fantine keserű sorsát. A 2012-es év legnagyobb filmes élménye a legjobb választás a legszebb ünnepünk előtt…

Képzeljük el a 60’-70’-es évek legendásan fantasztikus művészi közegét Magyarországon. Kassák Lajos, az itthoni avantgarde legnagyobb doyenje már megalapozta, ránk hagyományozta a különböző ’izmusok’ forradalmi stílusújításait, Moholy-Nagy Lászlóval együtt.

Az év utolsó hónapjának ikonikus figurája a világon mindenhol a Mikulás. A nosztalgikusan szép, régi polgári korok hangulatát idéző Óbudán különleges programban volt része azoknak, akik hisznek még a Télapóban, és méltón kívánják ünnepelni piros betűs decemberi eseményeket.

Sinister, aminek a jelentése vészjósló, baljóslatú. Ezt a rossz előérzetet hagyja figyelmen kívül a Sinister című thriller önmagában meghasonlott főszereplője (Ethan Hawke). Ám miért is ne tenné, hiszen ez az egyik fő komponense a jó horrornak.