A téma már megannyi filmkészítőt sarkallt a saját álom-elméletének kibontására, a sorból pedig Christopher Nolan sem akart kimaradni. És milyen jól tette! Az Eredet előkelő helyet foglal el közöttük, már csak amiatt is, mert nagyon sok igazság van benne az álom természetét illetően. Csak néhány példát sorolnék fel ezek közül: halál az álmunkban, álombeli időérzékünk, érzelmeink, vágyaink, tudatalattink kivetülése, emlékeink, stb. Mindannyian álmodunk, még ha sokszor nem is emlékszünk arra, hogy pontosan mit. Bizonyára mindenki próbálta már megérteni egy-egy álmát és megpróbált vagy nem jelentőséget tulajdonítani annak. A lényeg, hogy foglalkoztat bennünk az álom, mert hozzátartozik a létünkhöz, és nem utolsó sorban, mert álmodni jó! Ezért is érinti meg könnyedén az embert az Eredet.

Álom vagy valóság? Ez a hasonló témájú filmek elmaradhatatlan és egyben legégetőbb kérdése. Ezt természetesen ebben a moziban is mindenkinek magának kell majd eldöntenie, ha eljön az idő.

Az álom mellé jó adag akciót kapunk az Eredetben, a lendületes jelenetek valósággal magukkal rántják a nézőt, így a viszonylag hosszú játékidő úgy elrepül, mint az álom. A film tétje nem valami világot megrengető dolog, ’csak’ egy lopás precíz végrehajtása. Ehhez Cobb (Leonardo DiCaprio) csapatának egy iparmágnás örökösének agyába kell behatolnia egy kollektív álomban, hogy aztán onnan egy fontos információhoz jussanak Fischer (Cillian Murphy) egyik nagy ellenlábasa, Saito (Ken Watanabe) számára, aki felbérelte őket. Az alaphelyzetet én egy kicsit kevésnek tartom, talán ki lehetett volna találni a rablásnál valamivel többet/fontosabbat/jobbat.

A másik dolog a film látványvilága – aminek kapcsán a legtöbb dicséretet kapta az Eredet – fura módon engem nem nyűgözött le annyira, mint mondjuk annakidején a Mátrix. Szerintem több lehetőség rejlett benne, Nolan nem aknázta ki teljesen az álom végtelennek tetsző képzelet-világát. A rendező úr két Batman-filmjének képi világa tökéletes felépítettségről tanúskodik, mely valósággal beszippantja a nézőt, itt inkább a kis részletekben rejlik a film ereje, amelyeket összerakva próbáljuk felvenni az események összekuszált fonalát. Bizony minden idegszálunkra szükségünk lesz a koncentrációhoz, olyan gyorsan történik minden.

Több helyütt olvastam kritikákat a filmről, sokan odáig mentek, hogy azt bizonygatták az Eredet bizony veri a Mátrixot. Erre határozott nem a válaszom. Amúgy én azon a véleményen vagyok, mi szerint kár hasonlítgatni az álom témát feldolgozó filmeket, mert az érdekfeszítő téma ugyan adott, de, hogy azt hogyan gondolja tovább a rendező és mit hoz ki belőle végül az már csak rajta múlik. A ki másolt kit, ki milyen ötletet lopott a másiktól, aztán pedig már tényleg nem vezet sehova. Azok a plusz dolgok számítanak, amellyel egy-egy ilyen film még tovább gondolja az álmot és gondolkodásra sarkallja a mindenkori nézőt is. A lényeg az, hogy a Mátrix a maga idejében korszakalkotó volt, ami vitathatatlan, az Eredet pedig szerintem nem az. Félreértés ne essék, a vizsgált alkotás egy kifejezetten jól sikerült darab, a már felsorolt pozitívumok miatt, de az a pici hiányzik, ami ahhoz kellene, hogy klasszikusnak kiáltsuk ki.

Az Eredet megnézése után már csak annyi dolgunk maradt, hogy a moziból kilépve elmeséljük egymásnak az álmainkat, aztán szép sorban megfejtsük őket. Ez nálam a jó film legfontosabb ismérve! Egyet azonban ne feledjük! Éljünk az álmainknak, de ne éljünk bennük!

 

Értékelés:

8/10

 

Az utóbbi idők fontosabb álom-filmjei:

  • Az emlékmás – Total Recall (1990.)
  • Jákob lajtorjája (1990.)
  • Nyisd ki a szemed! (1997.)
  • Dark City (1998.)
  • A 13. emelet (1999.)
  • Mátrix (1999.)
  • Existenz (1999.)
  • A sejt (2000.)
  • Vanília égbolt (2001.)
  • A gépész (2004.)
  • AVATAR (2009.)
  • Hasonmás (2009.)

Előzetes

Galéria