Gondoljunk csak az Amerikai Pite-sorozatra. A fiatalok nyerítve röhögték végig a legalpáribb poénelemekből összekapart epizódok mindegyikét. Ez, az egyébként elbűvölő jelenség megtalálható az Úrhölgyek számára készített filmóriások egyikében-másikában is. Ez alól Leslye Headland maradandó, világörökség-gyanús teremtménye a Lánybúcsú sem kivétel. Az Eredet című DiCaprio filmhez hasonlóan, a Lánybúcsú is igen szövevényes, egymásra rétegződött, bonyolult eseménysorozatok összessége. Azt tanácsolom tehát, hogy mielőtt arra adnánk a fejünket, hogy felnőtt jelenléte nélkül nézzük meg ezt a már-már krimi összetettségű, hitchcocki szintet megütő alkotást, alaposan olvassuk át a most következő cselekményt:

Egy teltkarcsú idomokkal megáldott hölgy meghív három huncut, kis, bajkeverő lánykát a lánybúcsújára. Az egyikük csalafinta módon kábítószert is hoz magával. A rendező, Leslye Headland egész biztosan úgy érezte, hogy ez a figura lesz a mű fő humor-fáklyája, melyet ügyesen végighordoz a film elejétől a végéig. Egy alkoholista, drogosról van szó, aki a saját elmondása szerint mindenkivel lefekszik aki az útjába áll, mert… korábban nagyon megbántották. A drogos hölgy karaktere köré frappáns poénok fűződnek. Olyanok, amilyenekkel még sohasem találkoztunk: az orális szex fokozatairól beszél a repülőgépen egy megilletődött utasnak, pénzt lop a volt barátjától, illetve még emlékszem, egy jelenetre, ami különösképpen jól sült el, mert sokan felkacagtak a moziban: lefeküdt egy sráccal és reggel nem emlékezett a nevére. Na ezt nevezem újszerűségnek. Így is kell! Szakítsunk a klisékkel!

A másik, meghívott lány anyag nélkül is annyira ostoba, hogy egyáltalán nem helyes emberek közé engedni. Őhozzá is sok kedves, bohókásan mókás esemény kapcsolódik. A drogos barátnőjének köszönhetően ős is egész este szív, iszik és egy vöröslámpás klubban órákon át hiszi magáról, hogy ő is ott dolgozik. Csillogó szemekkel, egy igenben reménykedve kérdezgeti a többieket, hogy alkalmas lehet -e, egy ilyen jellegű, felelősségteljes munkára. Késő estére olyan állapotba kerül, hogy majdnem meghal.

A harmadik egy dolgozó, kellemes megjelenésű hölgy, akiről később kiderül, hogy képes mindkét barátnőjét alulmúlni. Soha nem látott ötletekben gazdag poénok szárnyán ad a nézőnek maradandó, örömteli élményt. Például én magam is megmosolyogtam, ahogy lihegve felveszi a telefont, miközben a pubban hágják ezt az ugyancsak az esküvőjét tervező jogász hölgyet. Értitek! Felvette a telefont miközben… Óriási! És erre még más nem gondolt. De ez után koppintani fogják! Majd csak emlékezzetek a szavaimra. Ezentúl így nézzetek lányos vígjátékot. Ez a jelenet benne lesz! Mostantól…
Namost, ez a három vidám lány, véletlenül elszakítja az esküvői ruhát. Ezt igyekeznek reggelig összevarrni, ami igencsak munkás, főleg, hogy bulizás volt a terv, nem pedig foltozás. Az aggódó néző könnyeivel küszködve kénytelen végignézni, ahogy a drága, egykor hófehér esküvői ruha elkíséri a három szeleburdi lányt a különféle partihelyszínekre, ahol aztán a kényes kelmére mindenféle koktél, sár, homok, hányás és egyéb más emberi eredetű anyag kerül, melynek még az eufemizált körbeírását sem tűri a nyomdafesték. Hogy a ruhát valóban sikerül -e megmentenie ennek a három gráciának, azt nem árulom el. Tudom, milyen kellemetlen, mikor úgy kell elolvasni egy krimit, hogy az ember tudja ki a gyilkos.

Aki az utóbbi időben nem járt olyan buliban, ahol belőtt, részeg hölgyek esnek-kelnek, az ezt az élményt garantáltan bepótolhatja. A szereplők vért izzadva ugyan, de kitartóan üvöltenek egymással alpári stílusban, élőben és telefonon 80 percen keresztül. A film szinte karácsonyi üzeneteket hordoz és jótanácsokban is gazdag, ezért bátran ajánlom minden Hölgy olvasónknak, de csak akkor, ha úgy érzi, hogy fel tud emelkedni e bonyolult személyiségjegyekkel felruházott szereplők emberi, lelki és értelem béli magasságáig.

Előzetes