Coco apja a zenélést választotta családja helyett, így elhagyta feleségét és kislányát. Emiatt több generációval később sem bocsátanak meg neki. A zenére pedig úgy tekintenek, mint az eredendő rosszra. A kis Miguel titokban mégis gitározik, és amikor kiderül, hogy felmenője a világhírű mexikói zenész Ernesto de la Cruz, akkor ő is a nyomdokaiba szeretne lépni, amihez számára egy zenei tehetségkutató-versenyen át vezet az út.

A vidám témája mellett a Coco egy sokkal komolyabbal is foglalkozik, mégpedig a halállal. A mexikói kultúrában a halottak napja (Día de Muertos) az egyik legnagyobb és legszínesebb ünnep. Ilyenkor a mexikóiak oltárokat állítanak halottaiknak, sokan a temetőben éjszakáznak, halottjuk kedvenc ételeit eszik és dalait énekelik, gitároznak. Úgy tartják, hogy ezen a napon a halottak élnek, ezért virágszirmok elszórásával mutatják meg nekik a hazavezető utat. Amíg nem felejtik el szeretteiket, addig azok mindig hazatalálnak. Szép gondolat. A Coco egy megható film a család fontosságáról, a(z) (meg)emlékezésről, az életről és a halálról.

 

Coco (2017)

R.: Lee Unkirch

105 p.

 

Oscar-díjak és jelölések

  • Legjobb animációs film
  • Legjobb eredeti betétdal: Remember Me a Coco c. filmből – zene és szöveg: Kristen Anderson-Lopez és Robert Lopez

Előzetes

Galéria