Ha körbenézünk saját ismerősi körünkben, bizonyára mindenkinek akad egy olyan rokon vagy barát, aki megszállottan gyűjt valamit, vagy valamilyen különleges hobbyval rendelkezik. Van olyan, aki naplót ír, lepkét, bélyeget vagy szalvétát, esetleg más kevésbé szokványos dolgokat gyűjt, lehet, hogy a konyhaművészetben vagy a barkácsolásban leli örömét. Kevesen mondhatják el azonban magukról, hogy hobbytevékenységük során szélesebb értelemben véve is sikert érnek el, ismertségre tesznek szert, mindeközben a profizmus útjára lépnek. Kasznár Gyula fotóművész a Journality-nek adott interjút.

Mikor fordult az érdeklődése a fotózás felé?

Úgy 2005 óta foglalkozom intenzíven a különböző autó-motor versenyek fotózásával, de ezek iránt a sportágak iránt már közel húsz éve megszállottan rajongok. Nem túlzás, ha azt mondom, Magyarországon ritkaságszámba menő aláírás gyűjteménnyel rendelkezem a Forma 1 világából. Gyűjteményemben a világhírű pilótákon kívül, mint amilyen Mark Webber, Trulli, Fisichella, Coulthard, Massa, Alonso, Button, olyan Forma 1 legendák aláírása is megtalálható, mint Niki Lauda és sir Frank Williams. Nagyon nagy öröm volt velük személyesen is találkozni, és több esetben közös fotókat is készítettünk. Egy Forma 1 rajongónak, mint amilyen én vagyok ez egy álom beteljesülése. Tehát a sport iránti rajongásom vezetett oda, hogy fényképezőgépet ragadjak és megörökítsem a versenyeket. Rengeteg szakirodalmat olvastam, folyamatosan képeztem magam, gyakoroltam, és mára szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy olyan szintre jutottam a fotózásban, amit már a szakmában is egyre többen elismernek.

Milyen versenyekre jutott el?

Azt látnunk kell, hogy a versenyeken való részvétel rengeteg külföldi utazást követel meg, amit persze nem könnyű megszervezni, szabadidőmet én még is úgy szervezem, hogy a lehető legtöbb versenyre, futamra eljuthassak akkreditált fotósként. Eddig a Forma 1-es futamokon túlmenően a WTC bajnokságokra, különböző nemzetközi rallykra és a Moto GP és Superbike világbajnokságokra is volt szerencsém eljutni. Szerencsére folyamatosan kapom már a meghívásokat a különböző versenyekre, ahol már hivatalos fotósként számítanak a munkáimra.

Mi volt a ’legnehezebb’ felvétel, amit versenyen készített?

Minden felvétel elkészítése odafigyelést és türelmet igényel. Ha kiemelhetek valamit, az a türelem, ami hozzásegít egy-egy különleges fénykép elkészítéséhez. Tudatosan keresem az egyes pályákon azokat a pontokat, kanyarokat is, ahol a legnagyobb a valószínűsége a borulásoknak. Ilyenkor megkeresem a legalkalmasabb pozíciót, elhelyezkedem (képes vagyok akár több óra hosszát is a földön fekve várakozni) és várom a megfelelő pillanatot. Több egyed pillanatot is sikerült lencsevégre kapnom, ami másoknak is feltűnt, ezért előfordul, hogy már konkrét megrendelést is kapok ilyen felvételek készítésére.

Ha jól tudom legutóbb egy dokumentumfilm hivatalos fotósaként láthatta a nézőközönség a munkáit. Hogyan jutott a versenypályáktól a mozivászonig?

Az eddigi munkáimnak köszönhetően kaptam felkérést az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulójára készített „A Szabadság Hősei” című dokumentumfilmbe. Nagyon megtisztelő feladat volt egy filmforgatáson részt venni, egészen új tapasztalatokat szereztem, nyilván teljesen más, mint egy autóverseny. Az én feladatom a filmben feltűnő tárgyak, iratok restaurálása és dokumentálása volt. A rendező azért is engem választott, mert szerette volna, ha a fiatalos szemléletű dokumentumfilmben feltűnő felvételekben van dinamizmus. Úgy gondolom ez sikerült, megpróbáltam a tudásom legjavát beleadni, volt, hogy egy-egy tárgyat több nézőpontból, több órán keresztül fotóztam.

Milyen fogadtatása volt a filmnek?

A „Szabadság Hősei”-t november 8-án mutatták be Zuglóban, a Szent István Király Zeneiskola Hangversenytermében közel 300 fős nézőközönség előtt. A sajtó és a nézők visszhangja is kedvező volt, így több szereplő és alkotó részvételével december 7-én a Polgárok Házában is bemutatták a filmet. A legnagyobb élmény még is másnap, a salgótarjáni sortűz 56. évfordulója alkalmából megrendezett bemutató volt Salgótarjánban, ahol a József Attila Művelődési Központban félezer néző -köztük a megyei és városi vezetés, diákok- tekintette meg a filmet.  A vetítést követően Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszonytól  „Salgótarján Emléklap”elismerést vehettem át, alkotóközösségünk, a Független Nemzeti Filmalkotók Közössége (FNFK) pedig „Salgótarján Emlékérmet” kapott. Ez számomra elképesztő meglepetés és megtiszteltetés volt.

Hogyan tervezi a jövőben? Még több verseny, még több filmforgatás?

Mindkettő. Szeretnék minél több versenyen részt venni, rengeteg felkérést kapok szerencsére. Nyitott vagyok minden új dologra, ezért keresem az újabb kihívásokat. További filmtervek is formálódóban vannak, de erről talán majd később tudok nyilatkozni, minden esetre annyit elmondhatok, hogy a magyar történelem sorsfordító eseményei kiemelten foglalkoztatnak. A fotózás pedig úgy gondolom, mindig az életem része lesz, életem egyik nagy szerelme.

Galéria