Ki gondolná, hogy a Louis Lucien Rogger név egy magyar szerzőt takar? Aczél Lajosét, aki eredetileg Adler néven született 1886-ban, íróként, újságíróként viszont már az Aczél László nevet használta. A grenoble-i gyors regénye már ezen az idegen hangzású névvel jelent meg 1935-ben, akkor még Két utas eltűnt címen. Aczél, azaz Rogger az egyik legjobb krimiszerzőnk. Regényeinek ott a helye Rejtő Jenő (P. Howard), Barsi Ödön (E. A. Rodriguez) vagy Spencer Walls (Havas Zsigmond) társaságában. Ez a ma is élvezettel olvasható detektívtörténete méltó párja a kor oly klasszikusainak, mint Arthur Bern, de legismertebb műve, a Belphégor, vagy E. D. Biggers munkái, a Charlie Chan krimik.

A regény főhőse Félix Gomar, az éppen vakációzni induló egykori kasszafúró. A pályaudvaron kopottas felöltőjében, kemény kalappal a fején, kezében egy rikítóan sárga börönddel izzadtan, szuszogva igyekezett megtudni, honnan indul a vonata, a grenoble-i gyors. Vesztére, elég feltünő jelenség volt. Gomar mindent jobban elviselt az unalomnál, ezért figyelni kezdte az utasokat. Megjegyezte magának azt az angolbajszos különös alakot, aki az utolsó pillanatban kapaszkodott fel a mozgó vonatra, a zömök férfit az első osztályról, akinek arcát jól takarta a szemébe húzott kalapja. Felfigyelt egy szőke, igen kába, réveteg tekintetű lányra is és egyre rejtélyesebbnek találta őket.

Vajon kinek jelzett az elkésett utas zseblámpájának felvillanó fényével? Ki az a vonat folyosóján fel-alá sétáló titokzatos férfi? Miért kukkantott be majdnem minden kupéba? Hová indult bizonytalan léptekkel a nemrég még elalélt szőkeség? Kellemetlen útitársa miért kábította el? Ki ölhette meg támadóját brutális kegyetlenséggel? Kinek állt érdekében, hogy arcát vitriollal felismerhetetlenné tegye? Vajon kié lehet az az ötvenezer dollár, amit nála talált? Mit csináljon most? Hisznek-e majd neki az egykori bűnözőnek?

Így indult Louis Lucien Rogger A grenoble-i gyors című regénye. A huszonkét fejezetből álló történetet az író in media res, rögtön a dolgok közepébe vágva kezdte el. Nincs hosszas előkészítés, már az első fejezetben produkált egy hullát, aztán még egyet. Gomar a kíváncsisága miatt egy bűnügy kellős közepébe csöppent. Ki kellett ugrania a vonatból, hogy mentse a bőrét, majd nemcsak a rendőrség, ő is nyomozásba kezdett. A francia hatóság segítőtársa  Robert Samuel Dudley, a gengszterügyek specialistája New York-ból, Gomaré pedig Róka, az alvilág egyik ügyes, ravasz rókája, a nevében is az. Eleinte felváltva, hol csak a nyomozásról, hol pedig Gomar ügyeskedéseiről szólt egy-egy fejezet. Színesítette a cselekményt a nyomozók közt feszülő ellentét, az állandó rivalizálás, különösen Dudley és Menard felügyelő között, aki nem nagyon szerette, ha olyan külföldi zsenik jönnek a nyakukra, mint  ez az amerikai sztárnyomozó. Szórakoztató volt a karrierista, igen nagyravágyó Jacques Pinet vizsgálóbíró, aki örömében majd kiugrott a bőréből, hogy végre rátalált a nagy ügy.

A következő részekben a cselekmény eléggé kiszámítható. Várható volt,  hogy a gyilkosságok elkövetésével Gomart fogják meggyanúsítani. Nem tűnt életszerűnek, hogy igazoltatásakor nem tudott felmutatni semmilyen iratot, de kellett ahhoz, hogy kihallgatásakor névtelenségbe burkolózhasson. Gomar mentőöve Burly, a híres védőügyvéd lehetett volna, de pont a mézesheteit töltötte Olaszországban. Sok leleményre van szüksége, hogy tisztázza magát a gyilkosságok vádja alól. Sejtette, hogy ez egy genszterleszámolás lehet, amíg a rendőrség csak vaktában tapogatózott, miután konstatálta a két amerikai meggyilkolását és tudomást szerzett a két eltűnt utasról. Nehezen állt össze a történet Gomar fejében, de a nyomozókéban is. Igen szórakoztató volt, hogy Gomar mindig egy lépéssel előttük járt.

A könyv első felében a dolgok megtörténtek vele, a második részben már mindent elkövetett azért, hogy  befolyásolja az eseményeket. Megmosolyogtató volt, hogy minden bűntettre úgy reagált, biztosan őt fogják megvádolni vele! A regény tele van szellemesebbnél szellemesebb beszólásokkal, poénokkal. Gomar hiába tett vallomást, sose tudta teljesen tisztázni magát. Ha valamivel szerzett egy jó pontot, egy újabb vádat hoztak fel ellene, és ez így ment fejezetről fejezetre. Gomar minden igyekezete ellenére egyre rosszabb színben tűnt fel a rendőrség előtt. Hogy a krimi még bonyolultabb, izgalmasabb legyen, kellett még egy hulla! Végére kiderült az is, hogy Dudley Tucker ügye hogyan kapcsolódott a vonatgyilkosságokhoz.

Az író a történet befejezésig tartogat még egy-két váratlan fordulatot. A könyv minden sora továbbiakban is lebilincselő. A gyilkos kiléte, aki három embert ölt meg ötvenezer dollár miatt, nemcsak az olvasóknak, a történet  szereplőinek is fölöttébb meglepő lesz. Ennek az olvasmányos, kibogozhatatlannak látszó fergeteges kriminek a kalandjait meg kell ismerni a kedélyes Gomarral, akinek mindig megvolt a magához való esze, ha bajba keveredett, aki nyomozóként lepipálta a rendőröket.

 

Sorozat: Klasszikus krimi
Kiadó: K.u.K. Kiadó
Kiadás éve: 2013
Kategória: krimi / thriller
Oldalszám: 224

Galéria