Réti László – Európa halála
Kedvenc magyar krimiíróm, Réti László tavalyi évben megjelent könyvét sajnos még csak most volt érkezésem elolvasni, de ez a tény önmagában nem riasztott vissza attól, hogy írjak róla pár sort. A téma még mindig aktuális, sajnos hosszú évekig az is lesz még.
Réti írása – mint az tőle már elvárható – ismét megfogott: amilyen mértékben lenyűgözött, olyan mértékben le is taglózott. Mint azt elöljáróban, a neki adott cím, az „Európa halála” is sejtetni engedi, ez nem egy tipikus happy end-del végződő irodalmi alkotás lesz. Ugyanakkor – minden Réti-könyvhöz hasonlóan – ez a kötet is letehetetlen mű.
A könyv cselekménye a 2016. évben megjelent „Falak mögött” (javított verzió: „Európa falak mögött”, 2018.) univerzumában játszódik, az akkori cselekmény után 17 évvel. Aki olvasta az előzménykönyvet, már tudhatja, hogy milyen komor jövőképet tárt elénk az író. Ez közel húsz évvel később sem lehet sokkal jobb, mint az író által a 2033-as évre vizionalizált világ volt.
Bár az univerzum az említett könyvvel megegyező, a szereplők teljesen eltérőek. Így az is élvezheti e könyvet, aki a „Falak mögött” című könyvet (még) nem olvasta. De miről is szól az „Európa halála”?
Magyarország, 2050. A magyar állampolgárok száma megfogyatkozott, már nyolcmillióan sem vagyunk. A népesség egy jelentős részét (kb. egymillió fő) muzulmán vallású emberek teszik ki. Ebben a világban a rendőrök is teljesen más jogokkal rendelkeznek, mint napjainkban. Ma (még?) elképzelhetetlen, de páncélozott autókkal járják az utakat, azonnali tűzparancs van érvényben, ha terror-gyanús esetet észlelnek. A fő cél, hogy a terrorcselekményeket megakadályozzák, félbeszakítsák. Ennek pedig a legegyszerűbb módja a terrorista-gyanús elemek azonnali és végleges kiiktatása, akár az „egyszerű közrendőr” intézkedése útján, akár mesterlövészek vagy kommandósok bevonásával.
Ebben az élethelyzetben választják meg hazánk új miniszterelnökét, Varga Tibort. Tibor bizonyos ügyekben, amelyeket nem szeretne a nyilvánosság elé tárni, kénytelen régi barátjára, Zsitvai Lászlóra támaszkodni, ezért kinevezi őt saját nemzetbiztonsági tanácsadójának. A hangzatos címmel járó feladatok mögött azonban rengeteg titok lapul.
Milyen szálak kötik össze a miniszterelnököt, a nemzetbiztonsági tanácsadót, az arab professzort, a pszichológust és a mesterlövészt? Politika? Összeesküvés? Korrupció? Emberi érzelmek? Pénz? Vagy valami egészen más? Mi vagy ki húzódik meg a háttérben? A könyv elolvasása után a fenti kérdésekre mind választ találhatunk.
Az író a fő cselekményszálak mellett minimális bepillantást enged egyes emberek életébe. Személy szerint engem nagyon megérintettek azok a leírások, amelyek az egyes merényletek bemutatása előtt helyezkednek el. Az író vázolja az egyes merénylők gondolatait, illetve a jövendőbeli áldozatok élethelyzetébe is (csak, hogy néhányat említsek: egyetemi diákok, elvált apuka és kislánya, öngyilkosságot tervező idős úr) bepillantást enged. Fentieken túlmenően magánéleti problémák, családi kapcsolatok is bőven terítékre kerülnek, így hozva közelebb az egyes karaktereket az olvasóhoz.
Összességében Réti László ismét olyan történettel szórakoztat minket, amely letehetetlen és nagyon is élvezhető annak dacára, hogy egy lehetséges, disztópikus jövőképet tár elénk, magyarok elé. Ez a politikai-bűnügyi regény mellőzi a Rétitől már megszokott „nyomozásos”-szálat, azonban pont ezért tud újat mutatni nekünk az író. A rendőrségi munka e könyvben is kulcsfontosságú, és bemutatásra kerül, de most nem egy nyomozó szemüvegén át nyerhetünk bepillantást az eseményekbe, hanem egy mesterlövész szemszögén keresztül.
Remélem, hogy az író ebben az univerzumban játszódó történeteit trilógiává igyekszik kovácsolni, mert a könyv elolvasása után a Kedves Olvasó is biztos szeretné megtudni, hogy sikerült-e egy több évtizeden át zajló tervet megvalósítani vagy sem…