Réti László neve az elmúlt évek folyamán méltán forrott össze a magyar kortársirodalomban a krimi műfajával. De mi történik akkor, ha írónk a megszokott műfajtól kicsit eltérő stílusú történetet kíván elmesélni számunkra? Szerzőnk most is maradt a krimi vonalán, azonban legújabb története egy valós történelmi eseményen alapuló, fiktív szereplőkkel és cselekményekkel tűzdelt történelmi krimi lett.

Mint azt az író maga is rögzíti, legújabb kötete nem egy történelmi igényű tanulmány, hanem egy fiktív történet. A könyvet végigolvasva bátran állíthatom, hogy Réti László neve ismét csak szavatolja a felfűtött szálakon futó cselekményt, ám ezúttal a XX. század első felének végét mutatja be, budapesti fő történésekkel.

Mint több korábbi könyvében, ebben a történetben is megjelenik egy miniszterelnök, ám ebben a történetben egy korábban ténylegesen is regnáló miniszterelnök utolsó napjaiba nyerhetünk bepillantást, széki gróf Teleki Pál miniszterelnökébe. A történészek a mai napig nem találtak nyugvópontot abban a vitában, hogy mi volt pontosan Teleki utolsó napjának menetrendje, mint ahogyan azt sem fogadja el mindenki, hogy a miniszterelnök öngyilkos lett. Ezek után nagyon kíváncsi voltam, hogy a kedvenc magyar krimiíróm hogyan fűzi fel a történetszálakat.

El kell, hogy mondjam, most sem kellett csalódnom. A mellett, hogy a miniszterelnök utolsó napjait, majd halálát bemutatja a szerző, egy sorozatgyilkos történetét is párhuzamba állítja a történésekkel. Az elkövető után indított nyomozásban gróf Debrődy Károly, magyar királyi detektív-főfelügyelő jár el. Egy elmeorvos és egy igazságügyi patológus szakértő segítségével derítheti ki, hogy mi a közös egy ügyvédben, egy egyetemi professzorban, egy magyar királyi ügyészben, egy rendőrtisztben és egy sofőrben, illetve, hogy ezek a személyek hogyan köthetőek Teleki Pálhoz.

A könyv kezdetben – véleményem szerint – kicsit nehezen indul be, azonban ezt sem tudom negatívumként megemlíteni, hiszen tovább olvasva a könyvet rájön az olvasó, hogy hosszasabb bevezetés szükséges a karakterek megfelelő jellemábrázolásához és történetszálak összefonódásának kialakulásához. E kötet sem mellőzi a politikát, az összeesküvést, illetve a szerelmi szálat. Egyértelműen látszik, hogy Réti László iszonyatos mennyiségű munkát fektetett a könyv megírásába, a korhű leírások elkészítésébe, amely munka azonban megtérült, hiszen az Olvasó elégedett lehet mind a kor, mind a környezet, mind a szereplők ábrázolásával, azok leírásával.

Debrődy Károly, magyar királyi detektív-főfelügyelő karaktere – véleményem szerint – párhuzamba állítható Cameron Larkin őrmester személyével, akit a „Kaméleon” című kötetben ismerhettünk meg. Debrődy is, mint Larkin, egy olyan tagja az általuk szolgált testületnek, akik onnan eszükkel és egyéb tulajdonságaikkal szembe tűnően kilógnak, és ez segíti őket hozzá a legeredményesebb munkavégzésükhöz.

Személy szerint nagyon örülnék neki, ha Debrődy karaktere szintén több könyvben megjelenne, akárcsak Larkiné.