Egy author és egy poeta, de mindkettő versificator. Kik ők? Márai Sándor és Petőfi Sándor. Közös még bennük: hőn szerették hazájukat, Magyarországot, és nyitva tartották szemeiket, ezért nem átalkodtak néha felhívni a bajokra és a hibákra a figyelmet. S mivel a capite foetet piscis – fejétől bűzlik a hal -, a közügyekről, politikáról alkotott véleményükben fejezték ezeket ki. Íme egy kis válogatás a magyar irodalom e két Alexandroszától, amelyek megdöbbentően aktuálisak napjaink politikájára is, még ha ez csak a véletlen műve.

Márai Sándor: Napló, 1945.
(Helikon Kiadó, 2006)

De nem szabad „másképpen vélekedni”…miről? Hát mindenről, ami nem egyezik a Párt Eszmevilágával. S ez a kényszer megbénítja a szellemi élet minden mélyebb akaratát. Kétely nélkül nincs szellemi élet. De a kételyt nem bírja a Párt… semmiféle Párt nem bírja el.
212.p.

… a „szabadság” megint csak annyi lesz, hogy szabad szidni a múltbéli ellenfeleket, de tilos bírálni bármit is, ami a jelenből felbűzlik.
116.p.

S minden népnek olyan urai vannak, amilyent megérdemel.
155.p.

Magyarországnak az volt a híre a világban, hogy „az urak országa”. Ez nem igaz: Magyarország már régen nem az urak országa, hanem az úrhatnám bugrisok hazája.
93.p.

Az ember csak lelkében lehetne megmenteni; de ha jól megy a sora, még kapzsibb, mohóbb és kegyetlenebb lesz.
286.p.

A bölcsek ódzkodtak a politikai hatalom felelőségétől, mint ma. S a bölcseknek, a maguk szempontjából, igazuk volt. Csak aztán ne csodálkozzanak, múltban és jelenben a bölcsek, ha helyükben és helyettük a zupás őrmesterek, a kalandorok, a becsvágyó félkegyelműek, egyszóval az alkalmi politikusok ragadják meg a hatalmat.
359.p.

Tanulják meg, hogy szépen kell veszteni, minden körülmények között il faut étre beau joueur.[1] Szépen veszíteni, ehhez csak a legkevesebben értenek.
78.p.

Tapasztalatom, hogy minden író annyit veszít írói és erkölcsi súlyából, amennyi az általa kiszorított pártpolitikai pozíció súlya.
291.p.

A magántulajdon alapfogalmai mostanában kétségtelenül meglazultak az emberek lelkében; senki nem tudja, mire ébred, mi mennyire és meddig az övé, …
69. p.

Bízom X-ben és reménykedem Y-ban – de nem bízom többé a magyar társadalom anyagában. Ez az anyag ernyedt. Bárki nyúl hozzá, ez az anyag puha, foszló, málló marad.
11. p.

Petőfi Sándor: Összes költeményei.
(Budapest Székesfőváros Kiadása, 1923)

Magyarország
Te sem termettél ám szakácsnak,
Magyarország, édes hazám!
A sűlt egy részét nyersen hagynád,
S elégetnéd más oldalán.
Míg egy felől boldog lakóid
Megfúlnak a bőség miatt:
Hát másfelől meg éhhalállal
Megy sírba sok szegény fiad.

Szájhősök
Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, a hol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?

…

Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy, mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.

…

Az országgyűléshez
Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
…
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sikert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mint hogyha engemet
A szomjúság bánt, s adnak víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
…
Haladni vágyunk; de haladunk?
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk?… meglássátok, gödörbe.

A magyar politikusokhoz
…
Ti, kik ugy fölfuvalkodátok,
Tudjátok-e, mik vagytok ti?
Az apró napi események
Mulandó pásztortüzei.
Éjenként lát a vándor, a mint
Föl-föllobogtok magasan,
S reggel felé a nagy tüzeknek
Már csak hideg, holt hamva van.

…

Kevély urak, e szent betegnek
Milyen segélyt nyujtottatok?
Ha hozzá léptetek, azért volt,
Hogy rajta egyet rugjatok!
Költők valának ápolói,
E rongyos, éhes emberek,
Ők ápolák s menték meg…. És ti
Őket még is lenézitek!

Haza tértem
…

Alkotmányunk egy vásártér,
Melyen lelket adnak-vesznek,
Adnak-vesznek olcsó pénzért,
Egy kis czímért, egy ebédért…
Jó éjszakát ily nemzetnek!

…

A válogatást készítette és az előszót írta:
Kőszegi Ádám (Adams)

_____________________________________
[1] A francia közmondás fordítása: szép játékosnak kell lenni.

Galéria