A sportnak és a napi testedzésnek bele kellene férni a mindennapjainkba, akár séta formájában is. Ahhoz, hogy egészséges életet éljünk fontos, hogy megtaláljuk magunk számára a megfelelő mozgásformát. Számomra a futás az, ami néha rendszerességgel, néha pedig rendszertelenül, de jelen van az életemben.

A futás, mint örömforrás nagy szerepet játszik mindennapjaimban. Nyáron általában a Margit-szigeten tudok hódolni e kedves hobbimnak, télen pedig edzőtermi körülmények között. Mely kicsit visszavesz az élvezeti értékből, de azzal nyugtatom magam, hogy a mozgás fontos.
Nincs arra szó, hogy mit érez az ember, mikor hosszú kihagyás után előveszi a futócipőt a szekrény mélyéről és elhatározza, hogy újra futni fog. Én személy szerint a reggeli futást részesítem előnyben, több ismerősöm megdöbbenésére hiszen, mikor én elindulok, ők akkor fordulnak a másik oldalukra. Villamossal közelítem meg a célobjektumot, melyet kemény munkával körbe fogok majd futni. Aztán a villamosról leszállva már lélekben arra készülök, hogy győzködöm magam, hogy meg tudom csinálni, ki fogom bírni, azt a körülbelül 5,5 km-t. Meg se fog kottyanni ez a kis edzés számomra, sőt még jót is fog tenni. A Margit híd lábától indulok az Árpád híd felé, mert valahogy rövidebbnek tűnik, ha erre indul az ember. Persze ez teljes képtelenségnek tűnhet, mégis mindig a jól bevált irányba haladok.

Most pedig képzeljük bele magunkat abba a helyzetbe, hogy ott állunk a lépcső alján és elindulunk az egész körös futásra. Csak magunk vagyunk, nem zavar semmi, a gondolatunkba mélyedve csak a tájat és a lélegzetünket figyeljük. A lábaink maguktól mozognak, nincs kontrollunk, csak megyünk és nem nézünk vissza. Egy dolog számít, hogy a futás végén az a jól eső érzés kerít hatalmába, hogy megint tettünk valamit az egészség jegyében.

Fontos, hogy legyen nálunk víz és ne álljunk meg ivás közben sem. Próbáljunk kitűzni magunk elé egy célt, amit megpróbálunk teljesíteni. Tapasztalatból azt mondom, hogy nekem az a stratégia vált be, hogy nem hagyom, hogy a fáradtság erőt vegyen rajtam. Inkább lassítok a tempón, de megpróbálom az egy kört lefutni. Természetesen ez nem mindig megvalósítható. Amikor 1-2 hónap eltelt és nem sikerült edzenem, akkor az első edzésen nem biztos, hogy a legjobban fogok teljesíteni. Ezért ismernünk kell magunkat annyira, hogy mik a korlátaink, mi az amit hosszú kihagyás után a szerveztünk még el bír viselni és meg tud „lépni”. Ez azonban nem lehet kifogás, hiszen az úgynevezett lemaradást, néhány alkalommal be lehet hozni. Sőt lehet, hogy már a következő alkalommal le tudjuk futni a régi kört is, igaz kicsit rosszabb időeredménnyel, de ez ilyenkor nem számít. Csak az, hogy találjunk vissza ahhoz az örömforráshoz, ami régebben jóleső érzéssel töltött el.

A futás végeztével gyönyörködhetünk a táj szépségében és ha reggel megyünk, akkor a nyugodt Budapestet is megpillanthatjuk. Illetve amikor még csak ébredezik a város és csak a korán kelők lézengnek az utcán láthatjuk, hogy milyen jól tettük, hogy elindultunk azon az úton, hogy teszünk valamit a testünkért, lelkünkért.

Akár reggelre, akár estére halasztjuk a mozgást, heti rendszerességgel tervezzük be napjainkba, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, pláne így az ünnepeket elteltével válik aktuálissá, hogy foglalkozzunk a kérdéssel.

Galéria