Szeptember 10.-étől kezdődően a Testnevelési Főiskolán hétfőnként tiszteletüket teszik a londoni olimpia magyar bajnokai, hogy a sport elméletével és gyakorlatával egyaránt foglalkozó hallgatóknak egy kötetlen beszélgetésen megosszák a tapasztalataikat, és meglátásaikat a sporttal kapcsolatban.

Szeptember 10-én a legszenzációsabb aranyérmesünk, Risztov Éva kezdte meg a TF olimpiai sorozatát.

Éva a Debreceni Sportcentrum vezéralakjával és így munkaadójával, Orendi Mihállyal érkezett, jó kedvel sétáltak végig az egyetem olimpiai folyosóján, ahol nemsokára az ő neve is márványba lesz vésve. A hallgatókkal dugig telt díszteremben a beszélgetés kezdeményezői az egyetem jelenlévő oktatói voltak, akik közvetlenül ismerve az élsport valóját, célirányos és szabatos kérdéseket tettek fel a 10km hosszú távú úszás első magyar olimpiai bajnokának. Később a hallgatók szerény, de serény kérdéseikkel bombázták az úszócsillagot, ki azokat lelkesen és előzékenyen fogadta.

Éva sportmotivációjának legfontosabb építőeleme Egerszegi Krisztinával történt első találkozása még hatéves gyermekként, amikor is megfogadta, hogy ő is olyanná akar válni, mint a szeretett Egérkénk; ma már pedig mindenki Risztov Éva szeretne lenni! Erre mondaná Nietzsche, hogy „aki ideálját eléri, éppen ezzel már túl is jut rajta.” [1] A Sydney-i Olimpián is indult Éva derűsen felhívta a hallgató hallgatók figyelmét arra a sportolók száján járó mosolyogtató negatív rekordra, amit ugyan ő maga ’teljesített’, de mégsem névlegesítik: 8 kg súlyt szedett fel egy olimpia alatt – köszönhetően a vidéki fiatalnak még nem ismert nemzetközi gyorsétkezde ’hathatós’ hozzájárulásának -.
– Ezzel a teljesítménnyel akkor is ott lennék az Olimpián, ha nem nyertem volna semmit! – közli mosolyogva.
A közismert 3,5 éves kihagyásáról is szó esett, arra a pimasz kérdésre, hogy ’mit csinált ez idő alatt?’ így válaszolt: – Éltem.

Élt, vagyis kilépett az élsportolókra jellemző szoros, ezért burkolt életmódból, és olyan dolgokkal ismerkedett és kezdett el foglalkozni, ami a versenyzőknek se ideje, se lehetősége nem szokott lenni. Misi bácsi indíttatására ment Debrecenbe, és kezdte újra a sportkarrierjét, ahol azóta is tenyerükön hordozzák a cívisváros polgárai.
– Kellett ez a 3,5 év kihagyás. –vonja le a konklúziót. Ez nélkül bizonyosan nem lett volna londoni olimpia sem. Egy francia közmondás szerint „néha egészséges betegnek is lenni”, vagyis hasznos kizökkeni a megszokottból, hogy belőle újult erővel helyre rázódjunk.
Felkészülési időszakban a következőképpen telnek a dolgos mindennapjai: ébredés hajnali 4:45-kor, reggeli tojásrántotta, majd 6:00-kor az uszodában edzés 9-ig, a táv átlagosan 10-11km úszás ilyenkor. A következő órában száraztalajon edz, de nem súlyzózik, mert ’az izomtömeget is cipelni kell’, inkább csak önsúllyal gyakorol. Könnyű tízórai jön ezt követően, ami joghurt és valami gabonatermék keveréke szokott lenni. A délutáni edzésig masszőr veszi kezelésbe, hogy a három órakor kezdődő újabb 8 kilométerek jobban essenek. Éva úgy tartja, a leghatékonyabb regenerálódás maga az alvás, amit ő este 20:00-kor általában már el is kezd.
– Én a Barátok Közt főcímére alszok el, ezért sosem láttam belőle egyetlen epizódot sem.

Szabadnap a szerda és szombat délután, és vasárnap.
A napi ötszöri étkezés nagyon meg van válogatva, a lisztes ételek, fehérkenyér, zsíros hús és egyéb hétköznapi nyalánkságok ki vannak csukva a menüből. Étkezési derékhad a félbarna kenyér, tejtermékek, saláta, méz, gyümölcs.
– Azért beficcen néha egy pizza vacsorára. Ilyenkor másnap reggel úgy érzem, kicsivel több erőm van. – jegyzi meg lesütött pillantással, és vidám mosollyal.
Személyre szabott multi-vitaminnal őrzi meg egészségét, mert elmondása szerint amikor még ezt nem tette, sokszor gyengélkedett a kimerítő munkából kifolyólag, ami kihatott a teljesítményére is.

Risztov Éva személyisége lehengerlő, akarata acélos és rendíthetetlen, több anekdotával is kifejezésre jutatta, hogy a céltudatosság, a makacs elszántság és a szorgalommal párosuló kitartás eredményre vezet. Ugyanezzel az elánnal és hozzáállással készül jövő héttől a Barcelonában jövőre megrendezésre kerülő úszó-világbajnokságra, és ugyan még messze van, de a riói Olimpiát is szem előtt fogja tartani.

Rosztov Éva nemcsak, mint kiváló sportoló nyújt példát, hanem a – hazánkban alig elterjedt – civil kurázsiból is, amikor szabadidejében egy kutyamenhely állatait rendszeresen sétáltatja önkéntesként. Bármennyire is szeretné, az életmódja akadályozza abban, hogy háziállatot tartson.

A második helyen célba érő, és ádáz csatában alul maradó amerikai úszónő kapcsán megjegyezte, hogy nemrég utána járt, és úgy számolja, hogy az Egyesült Államokban átlagosan heti 3 darab 10km-es úszóversenyt rendeznek, így arrafelé igen nagy a merítése az úszószövetségnek, ha ilyen sokan űzik ezt a sportot. Ennek ellenére az olimpiai kvalifikáción már érezte, hogy az idei és jelenlegi mezőnyt maga mögé tudja utasítani, amit az aranyérem hivatalossá is tett.

Reméljük és kívánjuk, hogy ez sokáig így legyen!

______________________________
[1] Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon. 73. aforizma.